Geokódolás, vetületbe transzformálás
Ahhoz, hogy a műholdfelvételeket más adatokkal, térképekkel, vektoros adatokkal, adatbázisokkal össze tudjuk kapcsolni, a feldolgozó-megjelenítő térinformatikai program számára meg kell adni azokat az információkat, amik alapján a felvételt a program képes elhelyezni a Föld felszínén.
Ezek
egyrészt olyan információk amik az adott műholdfelvétel sajátja, mint például
az egyes képpontok földfelszíni mérete, a sarokpontok koordinátái és a
felvétel vetülete.
Más információk a felvétel vetületi rendszerével kapcsolatos adatok, amiket az
ismertebb vetületi rendszerek esetén a térinformatikai programok általában
ismernek.
A földrajzi referencia alkalmazása a képhez
A műholdfelvételek alkalmazásának kezdeti szakaszában, a képátalakítások számítógépes megoldása nehezen volt elérhető a nagy memóriájú gépek kis elterjedtsége miatt. Emiatt a nyers műholdfelvételekről készített papírnyomatokat alkalmaztak a kvalitatív értékelésekhez. Ekkor már nem volt lehetőség a papírnyomat további transzformálására, így az adott felvételhez kellett meghatározni a felvételre illeszkedő koordináta rendszert (Rapp és Sprinsky, 1968; Bristor, 1971). Erre példa a TIROS-N műholdak APT képei esetén alkalmazott földrajzi fokhálózat fedvény, amit fóliára átrajzolva a felvételre lehetett helyezni.
Ez a geometriai korrekciók tekintetében a direkt feladat megoldását jelenti, vagyis hogy egy adott képpont képi koordinátáihoz (x,y) vetületi koordinátákat (X,Y) rendelünk.
Az egyes képpontokhoz (ellipszoidi vagy vetületi) koordinátákat rendelő analitikus függvényt kameramodellnek nevezzük.
A kép transzformációja a földrajzi referenciához, geokódolás
A légifényképek vagy műholdfelvételek nyers formátumban a belső torzulásaik miatt általában nem alkalmasak térképi alapnak. A geometriai korrekció ezen belső torzulások kiküszöbölését jelenti. Az elektrooptikai leképezéssel keletkező, digitálisan tárolt műholdképek elterjedésével és a számítástechnikai lehetőségek bővülésével általánossá vált, hogy a műholdképet valamilyen vetületi rendszerbe transzformálják. Ennek eredményeképpen a transzformált kép sorai és oszlopai párhuzamosak valamilyen vetületi rendszer koordinátatengelyeivel. A transzformáció átmintavételezéssel jár, vagyis az új képet az eredeti kép képpontjaival töltik fel, a megfelelő koordinátájú helyre az eredeti kép megfelelő képpontját téve.
Ez a geometriai korrekció elméletét tekintve az inverz feladat megoldásának tekinthető. Ennek a szabatos végrehajtásához általában szükség van a direkt feladatot leíró egyenletek ismeretére. A direkt feladat egyenletei a kameramodell és az adott vetület egyenletei. A feladat a kameramodell ismerete nélkül, a felvételen és a terepen is azonosítható pontok – ún. illesztőpontok – segítségével a transzformációs függvény közelítésével is megoldható.
Az ilyen formán transzformált kép már valamilyen vetülettel rendelkezik. A vetület típusának, a képpontok földfelszíni méretének, és a sarokpontok koordinátáinak a megadása együttesen a kép geokódolása