A valóságos testek sugárzás kibocsájtó képessége, az emisszivitás
A Planck-függvény megadja, hogy egy adott hőmérsékletű test, adott hullámhosszon mekkora teljesítménnyel sugároz. A laboratóriumi mérések szerint egy testnek az adott hullámhosszon kibocsájtott teljesítmények kisebb, mint amit a Planck-függvény szerint várnánk. Az adott hullámhosszon mért és számított teljesítmény hányadosa az emisszivitás (ε), a sugárzás kibocsájtó képesség. Ennek értéke 0 és 1 közé esik. Ez a mennyiség természetesen hullámhosszfüggő: ε(λ).
A valóságos testek sugárzáselnyelő (abszorpciós) és visszaverő (reflexiós) képessége
Egy test a ráeső sugárzás egy részét visszaveri, más részét elnyeli. A visszavert sugárzás és a beeső sugárzás hányadosa a test visszaverő képessége, reflektanciája (ρ). Az elnyelt és a beeső sugárzás hányadosa a test sugárzáselnyelő képessége, abszorpciója (α). Mindkét mennyiség értéke 0 és 1 közé esik. A két mennyiség összege 1.
A tapasztalat szerint, ha egy test egy adott hullámhosszon jól sugároz (az emisszivitása nagy) akkor az a test az adott hullámhosszúságú sugárzás el is nyeli (az abszorpciója is nagy). Kirchoff sugárzási törvénye értelmében, egy adott test emisszivitása és abszorpciója (minden hullámhosszon) megegyezik. Eszerint az a test aminek reflektanciája nulla, annak abszorpciója (és emisszivitása is) 1. Az ilyen testeket, mivel nem vernek vissza fekete testeknek hívjuk. Ezeknek az idealizált testeknek a hőmérsékleti sugárzását írja le a Planck függvény. A valóságos hőmérsékleti sugárzókat szürke testeknek hívjuk, ezeknek az emisszivitása nulla és 1 közé esik (0<ε<1).
Mind az emisszivitás, mind pedig a reflektancia értékeket százalékban is kifejezhetik, ekkor értékük 0 és 100 % közé esik.
Talajminta reflektanciája és emisszivitása (százalékban kifejezve)