Színek, látás
Ahhoz, hogy információt nyerjünk a távérzékeléssel vizsgált területről, egyrészt meg kell vizsgálnunk az objektum és a távérzékelt adatok kapcsolatát, másrészt azt a kapcsolatot, hogy a megjelenített távérzéket adat (fénykép, számítógép képernyő, kinyomtatott kép) milyen fizikai folyamatokon keresztül jut el az érzetig.
A Nap fénye
A Nap által kibocsátott elektromágneses sugárzás nagy része a 380 nanométernél nagyobb, de a 720 nanométernel rövidebb hullámhossztartományba esik. Ezt a hullámhossztartományt nevezzük látható fénynek. A valamennyi hullámhosszúságú sugárzást tartalmazó napfényt prizma segítségével bonthatjuk szét alkotórészeire. (A természetben a szivárványt létrehozó vízcseppecskék képesek ugyanerre.)
A Nap spektruma, a szivárvány színei. A legrövidebb hullámhosszhoz (380 nm) tartozó szín az ibolya, a spektrum bal szélén, a leghosszabb hullámhosszhoz (720 nm) tartozó vörös szín a spektrum jobb szélén található.
Az emberi szem, mint távérzékelő eszköz
Szemünk, ugyancsak egy képalkotó távérzékelő eszköz! Az elektromágneses sugárzásnak a 400 nm-től 800 nm-ig terjedő hullámhosszúságú tartományát, a látható fényt érzékeli.
A fiziológiai vizsgálatok megállapították, hogy a fényérzékelő idegvégződések a látóhártyán (retinán) találhatóak. Kétféle érzékelő van, pálcika és csapocska. A pálcikák (120 millió darab) a fényerősséget, a csapocskák (6 millió darab) a színlátást eredményezik. Háromféle csapocska van, ezek a kék a zöld illetve a vörös fényt érzékelik. A különböző színűnek érzékelt fény különböző hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásnak felel meg.
Az emberi szem érzékelőinek (csapocskáinak) átviteli függvénye, vagyis az különböző hullámhosszakra való érzékenysége. A sárga színű fény ingerületet kelt mind a zöld, mind pedig a vörös érzékelőben, így alakul a sárga színnek megfelelő színérzet.
Kevés fényben csak a pálcikák működnek, ami miatt csak a fényintenzitást észleljük (ez a "szürkület"). Figyeljük meg, hogy a rendszer nagyon hasonlít a nagy és szupernagy műholdak specifikációjához!
Az additív színkeverés
Amennyiben szemünket a sárga színnek megfelelő hullámhosszúságú fény éri, úgy a sárga színnek megfelelő érzet alakul ki. A sárga színnek megfelelő érzet azonban akkor is kialakul, ha zöld és vörös fény azonos arányban jut a szemünkbe. Így a három alapszínnek megfelelő hullámhosszúságú fénynek a szemünkbe juttatásával a szivárvány valamennyi színének megfelelő színérzet kiváltható. A kék és a zöld alapszínek keverésével előállítható a türkiz (cián) szín, a zöld és a vörös keverésével előállítható a sárga. A szemünkben levő érzékelők átviteli függvénye alapján látszik, hogy a szivárvány színei között nincsen olyan hullámhossz, ami a kék és a vörös érzékelőt egyaránt gerjesztené. A kék és a vörös érzékelő egyidejű gerjesztésekor létrejövő színérzet a lila (magenta) szín.Az alapszínekből kikevert színeket – a színek össszeadódása miatt – additív színkeverésnek nevezzük.
Az additív színkeverés gyakorlati alkalmazása: a színes monitor
A távérzékelt adatok megjelenítéséhez használt számítógép
monitor a szemünk által megadott specifikációhoz alkalmazkodik.
A monitor háromféle, kék, zöld és piros színű fényt tud kibocsájtani. A képernyő
egyetlen pontja, ezt a háromféle hullámhosszoságú fényt képes kibocsájtani,
mindegyiket tetszőleges intenzitással.
A fekete színű képpontot úgy érik el, hogy mind a három színt kikapcsolják. A
fehér színt mindhárom szín maximális értékre kapcsolásával érik el.
A szürke különböző árnyalatait mindhárom szín azonos intenzitásával érik el.
A különféle színeknek az alapszínek segitségével történő megadását az angol
kezdőbetűi alapján RGB (vörös red, zöld green, kék blue) színkeverésnek is
nevezik.