Szubsztraktív színkeverés
A nyomtatási eljárások során általában a fehér háttér elé nyomtatott
színekkel dolgoznak. A papír és a rányomtatott festék visszaveri a környezeti
–
minden alapszínt tartalmazó – fehér fényt. A nyomdatechnikában nem az additív
színkeverésnek megfelelő alapszíneket alkalmazzák, hanem olyan festékeket, amik
valamelyik alapszínt elnyelik. Igy a pirosat elnyelő cián, a kéket elnyelő sárga
és a zöldet elnyelő lila (magenta) festéket alkalmazzák.
A fehér papírra nyomtatott cián színű festék elnyeli a ráeső fehér színből a
vöröset, és csak a kéket és a zöldet engedi a papírról visszaverődni. Ha a cián
festék fölé sárga festéket nyomtatunk, akkor az a kék színt is elnyeli, így csak
a zöld színű fény képes a papírról visszaverődni. Ha erre lila (magenta) festéket nyomtatunk, akkor az a zöld
színt is elnyeli, így fekete színt állítottunk elő. Mivel ez a fekete szín
előállításának időigényes és drága módja, ezért a nyomtatókban többnyire külön
fekete festéket alkalmaznak.
Mivel az egyes festékek az alapszíneket kivonják a fehér
fényből, ezért ezt a színmodellt szubsztraktív ('kivonó') színkeverésnek nevezzük. A
felhasznált színek angol kezdőbetűi alpján CYMK (cián C, sárga Yellow, lila
Magenta, fekete blacK)