Elektrooptikai leképező rendszerek
A filmre készített felvételekkel párhuzamosan haladt az elektrooptikai leképező rendszerek feljesztése. Ezek a rendszerek nem egyszerhasználatos filmen, hanem kiolvasható és újraírható memóriában rögzítették a mérési adatokat. A mérési eredmények eleve elektronikus formában keletkeznek, ezeknek a Földre lesugárzását a műhold és a földi követő állomás közötti rádiós kapcsolattal oldják meg. Kezdetben az integráltság alacsony foka miatt nagy méretű és teljesítményfelvételű elektronikus részegységeket alkalmaztak. Idővel az elektronikai egység kisebbé és integráltabbá vált, így a leképező eszközök egyre több és összetettebb elektronikai részegységet, és egyre kevesebb optikai és mozgó (forgó) mechanikai alkatrészt tartalmaztak.
A legkorábbi elektrooptikai képalkotó eljárások a földön elterjedt módszerek űrbeli adatptációját jelentették. Eleinte speciálisan kialakított TV kamerákat alkalmaztak. A kamera egy felvételt készített a pálya egy pontján, majd néhány perc elteltével készítette a következő felvételt, úgy hogy a felvételek egymást átfedjék. A felvételeket mágnesszalagos memóriára irták, ezeknek a tartalmát a földi követő állomás feletti elhaldáskor, földi parancsra visszajátszotta a műhold. Később néhány műholdnál (például az ESSA-4 műhold esetén) az APT eljárást is alkalmazták, vagyis az elkészült képet a műhold a fedélzeti rádiója segítségével lesugározta. Ez lehetővé tette, hogy a műhold vevőkörzetében tartózkodó vevőállomásokon a műhold felvételét rögzítsék.
A TIROS-1 műholdra szerelt TV kamera 1960. április 1-én sugározta az első képét.