Nemcsók, a partizán

Népszabadság, 2004. március 9. (Fórum rovat)

Nemcsók János, a Horn-kormány egykori dunai kormánybiztosa, jelenleg az Alföld felzárkóztatásáért felelős kormánymegbízott a Népszabadságban a nagymarosi - hál’ Istennek, még csak nem is tervezett - gátépítést igen helyesen politikai kérdésnek minősítette, s fölvetette, hogy döntsenek róla népszavazással. Százmilliárd forintot meghaladó kötelezettségvállalás valóban politikai kérdés, különösen akkor, amikor éppen egy ilyen nagyságrendű takarékossági csomag van napirenden.

Csak az nem világos, hogy ebben a politikai kérdésben Nemcsók János, a politikus, a legutóbbi választáson az MSZP parlamenti képviselőjelöltje, jelenlegi kormánymegbízott kit is képvisel. Pártját, kormányát nem. Az MSZP választási programjában, amelyet képviselőjelöltté válásakor el kellett fogadnia, ott szerepelt, hogy "nem kezdeményezünk vízlépcsőépítést, sem a Duna-kanyarban, sem másutt". (Nem volt nehéz megtalálnom az idézett szavakat, ugyanazon a számítógépen írtam le őket, mint a mostani cikket.) Pártja hivatalos álláspontjának fényében Nemcsók nyilatkozata tehát partizánakció.

Azt a kérdést is fel kell tennem: komolyan gondolhatja e bárki ma Magyarországon, hogy egy ilyen népszavazáson győzhetne az "igen"? Ne feledjük: igen jól kommunikálhatóak az ellenérvek - lényegében azért, mert igazak, és az emberek, ha nem is tudják, de érzik ezt. Nagymaros a rendszerváltás sarokköve, és ez itt mindig hangsúlyos politikai kérdésként vetődne fel - ismétlem: helyesen! Ez szerintem még jó ideig kizárja a vízlépcső elfogadtatásának lehetőségét egy esetleges népszavazáson. Ismétlem: helyesen. Ha valakinek, akkor a Horn-kormány egykori kormánybiztosának kellene emlékeznie arra, hogy e kormány 1998-as bukását nem kis részben a nagymarosi építkezés erőltetése okozta.

De térjünk át a szakmai kérdésekre. Meg kell mondanom, hogy ezek komoly kételyeket támasztanak bennem. Nem szakmaiakat - valamennyire magam is értek a témához -, hanem azzal kapcsolatosakat, hogy mik is Nemcsók úr szándékai azokkal a megállapításokkal, amelyekről kis gondolkodással bárki beláthatja, hogy hamisak.

Ha egy folyó mentén bárhol vízlépcsőt építünk, a duzzasztás miatt létrejön egy kisebb-nagyobb tó, amelyben az érkező hordalék egy része összegyűlik, és elkezdi feltölteni azt. Ez a hordalék hiányzik a vízlépcső alatti folyószakaszon. Hogy mennyire, azt például a Dunakanyarban is észrevehetjük: gyerekkoromban, úgy 20-25 éve Budapest felett a dunai partokat a legtöbb helyen kavics borította. Ma már csak a homok maradt: a kavics nagy része ott marad Bős és a vági duzzasztók felett. Ez a hiányzó hordalék a folyó mederanyagából pótlódik. Emiatt minden vízlépcsőtől lefelé - annak alvízi oldalán - a meder bevágódik, a folyó mélyebbre vágja magát, és természetesen a folyóból táplálkozó talajvíz is követni fogja. A nagymarosi erőmű elleni legfőbb érv talán éppen ez: a budapesti ivóvizet szolgáltató parti szűrésű kutakat mind át kellene építeni, hogy a mélyebbre szálló talajvizet is fel tudják használni. Ez a jelenség okozta, hogy a százhalombattai olajvezeték a meder fölé került. És Nemcsók ezzel érvel a vízlépcső mellett, miközben Nagymaros nemhogy megoldaná, hanem tovább fokozná ezt a problémát! Kormánymegbízott úr! Százhalombatta Nagymaros alatt, az alvízi oldalon van, ahol a vízlépcsőépítés csak súlyosbítaná a meder bevágódását! Ezt Ön nem tudja? És ha tudja, akkor miért mondja az ellenkezőjét?

Le kell szögeznem: a vízlépcső elhagyása semmilyen "ökológiai katasztrófát" nem okoz - azokhoz képest, amik már eddig a vízlépcső megépítése miatt (!) bekövetkeztek. A katasztrófákat sokkal inkább a természetbe történő beavatkozások szokták okozni, semmint azok elmaradása. A folyó hazai szakaszának nincs olyan része, amelynek a nagymarosi gát ökológiai szempontból jót tenne: Bős és Nagymaros között a csúcsra járatás következtében elkerülhetetlenné válnának a napi árhullámok, ami nem egy természetközeli állapot. Nagymaros alatt pedig csak súlyosbodnának mindazok a bajok, amelyeket Nemcsók el szeretne kerülni: a talajvízszint csökkenése és a meder alatti műtárgyak előbukkanása.

Ami a folyó hajózhatóságát illeti: az EU-szabványok a Rajnára és más nyugat- európai folyókra tervezett hajók, uszályok méretét, merülését rögzítik. A Duna hazai tulajdonságai alapvetően különböznek e folyókéitól. Varrjuk a gombhoz a kabátot? A folyót igazítsuk a hajókhoz? A kérdésfelvetés mindazonáltal jogos, és azt a - szintén politikai - döntést kellene kezdeményeznünk, immár az EU-n belül, hogy a hajókat szabjuk a folyókhoz, ne pedig fordítva.

Nemcsók szerint a Fidesz is vízlépcsőépítésben gondolkodott, ezért emelték meg az esztergom- párkányi híd magasságát két méterrel. Tévedés! A hidat szlovák követelésre emelték meg, ők enélkül nem járultak volna hozzá a hídépítéshez. Ennek a követelésnek engedett - igen helyesen - az Orbán-kormány a folyó két partján élők érdekében, de ez semmilyen elkötelezettséget nem jelentett a vízlépcső mellett.

A mai magyar parlament pártjai mind a vízlépcsőt ellenző programmal indultak a választáson. Ebben az ügyben nemzeti közmegegyezés alakult ki. A parlament által választott kormány-tárgyalódelegációt is ebben a szellemben vezeti a környezetvédelmi és vízügyi miniszter. Kérem, kormánymegbízott úr, ne nehezítse a delegáció helyzetét!

DR. TIMÁR GÁBOR
geofizikus, az MSZP környezetvédelmi tagozatának tagja