Speciális műholdpályák
Geostacionárius (geoszinkron) pálya
A műholdpályák közül kitüntetett helyzetben van a geostacioner műholdpálya. Ez egy egyenlítői kör alakú pálya, amelynek a magasságát úgy választották meg, hogy a pálya mentén egyetlen körülfordulás ideje megegyezzen a Föld tengely körüli körülfordulási idejével, 1 nappal. Ekkor a műhold az egyenlítő egy adott pontja felett lebegni látszik. Előnye ennek a pályatípusnak, hogy egy ilyen pályán elhelyezett műhold a földfelület 44%-át látja. Három, az egyenlítő felett, egymástól 120º-ra elhelyezett műhold segitségével (a sarkok környékének kivételével) az egész Föld folyamatosan megfigyelhető. Ezt a lehetőséget használják ki a meteorológia célú Meteosat műholdak.
A geostacioner pályán található műhold egyszerűen "követhető", az álló földi megfigyelőtől mindig azonos irányban látszik. Ez teszi lehetővé a közvetlen műholdas televíziós műsorszórást (és vételt), mivel a geostacionárius pályán levő műholdról sugárzott műsor a műholdra irányított, rögzített parabolaantennával vehető.
A geostacionárius pályán helyezik el azokat a műholdakat, amik a kvázipoláris pályán gyűjtik az adataikat, és az adatokat (közel) valós időben a földi irányító központjukhoz akarnak eljuttatni.
A kvázipoláris, (a Föld pólusait megközelítő) pályán mozgó meteorológiai műholdak pályáját a perturbáló erők hatásait is figyelembe véve tervezték meg. A pálya kellően magasan van ahhoz, hogy a felsőlégkör fékező hatása, amely a nagytengelyt és az excentricitást módosítaná, jelentéktelen legyen. A legjelentősebb perturbáló hatás abból származik, hogy a Föld nem homogén tömegeloszlású gömb, ezért gravitációs tere nem tekinthető centrálisnak. Emiatt a Föld körüli pályán mozgó műholdra, pályája különböző pontjaiban a pályasíkból kifelé mutató erők hatnak, aminek a következtében az aktuális pályasík módosul, elfordul. Ezen erők a felszálló csomó hosszát (Ω) módosítják. A kvázipoláris pályák esetén a nagytengelyt és az inklinációt úgy állították be, hogy a felszálló csomó hosszának változása, hátrálása naponta kb. 1º legyen. Ennek eredményeképpen a pálya síkja az állócsillagokhoz képest elfordul, de a Naphoz képest nem, és ezért a műhold adott földi pont felett mindig azonos, helyi időben halad el. (A gyakorlati tapasztalat szerint a pálya az egyéb perturbáló erők hatására lassan módosul, ezt nevezzük a műhold „öregedésének”.)
A NOAA műholdak pályája közel kör alakú, kis excentricitású pálya.