Dolomitok
Val Gardena, 2022. március



Még 2020-ra lefoglatuk a márciusi szállást Ortisei-ben, de a koronavírus járvány miatt csak 2022-ben tudtunk végre eljönni ide.


Márc 13., vasárnap
Az első napon Alpe di Siusi volt a cálpont, remélve, hogy talán itt nem lesznek olyan sokan. Ezen a területen igazán nehéz pályák nincsenek, a táj viszont szép, amit nyugodtan lehet élvezni a sok lassú ülős felvonóból.


Márc 14., hétfő
Jó egyórás kocsiút vezetett Alta Badián és a Falzarego-hágón keresztül az ebben az évben átadott kabinos lift aljáig (Son dei Prade). Ez a lift köti össze Cortina fő részét a Lagazuoi csúcs közelében lévő, ún. Super8-as pályarendszerrel. Mi ez utóbbi területtel kezdtük a napot, a Cinque Torri fantasztikus környezetében. A pályák nagyon jók voltak, különösen a Cinque Torri felvonó menti piros pályák. Dél is elmúlt mire feljutottunk a Lagazuoi-ra, szerencsére a nagykabinos felvonónál nem volt sor.
A nap további részében a Tofana pályáin síeltünk, meglepő volt, hogy a Tofana alatt milyen kevesen voltak. Itt is nagyon jók voltak a pályák, ami nem mondható el az innen levezető legendás 51-es feketéről, ami erősen ki volt már buckásodva.


Márc 15., kedd
Nemzeti ünnepünkön reggel - kihasználva a hánk előtt megálló síbuszt - a Selvából induló Costabella liftig buszoztunk, majd párat csúsztunk az ekkor még nagyon jó állapotban lévő Dantercepies pályáin, többek közt az ebben az évben átadott új feketén is. Ezután felhős időben indultunk Alta Badia felé, a cél a három éve időhiány miatt kimaradt La Crusc volt Badia legszélén, majd San Cassiano felé vettük az irányt, ahol a 12-es piros pálya igen jó volt. Ezután lecsúsztunk egészen Armentaroláig, a napot az ekkorra már sajnos erősen kibuckásodó Dantercepies pályáin fejeztük be.


Márc 16., szerda
Ezt a napot a Secedával kezdtük, ahol reggel még fantasztikusak voltak a pályák. Sajnos viszont a nagy melegben gyorsan romlott az állapotuk, így mire dél körül átértünk a St.Christina-i részekre, már erősen latyakos pályák fogadtak. Három éve nagyon tetszett a Monte Pana-i terület, ezúttal azonban már az odavezető úton is majdnem végig botozni kellett, és a léc szinte megállt a nedves hóban a Monte Pana-ról levezető piros pályán is. Így hamar otthagytuk ezt a részt, és a napot a Pian Frataces feletti területen fejeztük be, ahol valamivel jobbak voltak a hóviszonyok, már csak azért is, mert 3 óra körül egy kissé kezdtek visszakeményedni a pályák.


Márc 17., csütörtök
Reggel 80 perces kocsizás után érkeztünk meg Bruneck-be, ahonnan a Kronplatz pályáit fedeztük fel erősen felhős időben. Az itteni felvonók - melyek szinte kizárólag kabinos liftek - nagy többsége a központi csúcson fut össze, innen indulnak a pályák minden irányba. Reggel mindkét Bruneck-be levezető igen hosszú fekete pálya, a Sylvester és a Hernegg kiválók volt, de itt is igaz volt, hogy a nap végére fokozatosan romlottak, kibuckásodtak a pályák. Különösen igaz volt ez a rendszer túlsó szélén lévő Piculin-ra, melyen emiatt rajtunk kívül szinte nem is volt ember. Visszatérve a központi részhez végigsíeltük majdnem az összes pályát, a legjobban az oldalsó kék 27-es (Hinterberg) tetszett, elképzeltük milyen lehet ez reggel, frissen ratrakolva...
Síelés után még sétáltunk egyet Bruneck hangulatos belvárosában, é felmentünk a várhoz is.


Márc 18., péntek
A szerdai naphoz hasonlón most is a Secedán kezdtünk, majd egy kis St.Catherina-i kitérő után az Alta Badia-i Edelweiss szektor volt a cél, ami most sem okozott csalódást. Ezután Corvara - Piz Boe - Vallon - Mt.Cherz - Pralongia - Crep de Munt - Corvara - Jimmy - Dantercepies - Ciampinoi volt az útvonal, a nap végén St.Christinából buszoztunk haza.


Márc 19., szombat
Az apartman kulcsainak leadása után az osztrák határon lévő Versciaco-ba autóztunk, és a Drei Zinnen Sesto-i részét síeltük végig. Ezen a terepen nem volt nagy tömeg, de sajnos itt is igaz volt, hogy a pályák állapota gyorsan romlott a nap során. A Monte Elmo oldalán kérgesre fagyott pályák fogadtak, míg a Sesto-i részeken már inkább latyakosak. Viszont a Putschall feletti 3b igen meredek fekete pálya megintcsak jegesre volt fagyva. Ezen az oldalon a legjobb pálya a piros 5a volt, de jó volt még a Stergarten-ről levezető ugyancsak piros 40-es, valamint a korábban verseny miatt lezárt, Monte Elmo-ról lejövő 13-as is. Egy napra mindenképpen érdemes volt itt síelni, lezárva ezzel a 2022-es idényt.





Vissza: Utazásaim