Val di Fassa, 2019.


Márc. 15., péntek
Idén először a szokásos márciusi síelés célpontja nem Franciaország, hanem Olaszország volt. Mivel 15-e péntekre esett, így már reggel el tudtunk indulni, és az első hosszabb megállónk az olasz határ után Palmanova városában volt. A városnézés és az idényindító fagyizás után érkeztünk meg aznapi szállásunkra, amely Alleghe szélén a tóparton volt.

Palmanova			Alleghe

Márc. 16., szombat
Reggel korán indultunk Malga Ciapelá-ba, hogy még a tömeg előtt odaérjünk a Marmolada gleccserhez. Miután megvettük a 7 napos Dolomit Superski bérletünket, a háromszakaszos felvonóval felmentünk a 3269 m magas Punta Roccá-ra, pontosabban előtte még megnéztük a második szinten lévő I. világháborús múzeumot. A csúcsról egy szép hosszú piros pályán csúsztunk le a Fedaia-hágó érintésével a Padon 2 ülős felvonóig, amely felvitt a Padon hágóhoz, ahonnan visszasíeltünk a Fedaia-hágóhoz, majd tovább Malga Ciapelá-ba, ahol a felvonónál már komoly sor volt, így még egy kört nem iktattunk be, hanem visszakocsiztunk Alleghé-be.
A nap további részében Alleghe-Civetta terepét síeltük be. Először a 2100 m magas Cima Fertazza környékén csúszkáltunk, aztán lesíeltünk Selva di Cadoré-be is, majd a Col de Baldi-ról lecsúsztunk Pecol-ba. Lent már kicsit olvadtak a pályák, de fent a Col della Grava környékén nagyon jókat lehetett csúszkálni. Délután 3 volt, mikor egyszer lecsúsztunk még Palafaverá-ba, majd a nap végén még négyszer fel tudtunk menni a Col dei Badi kabinos felvonóval besíelve az ottani pályákat, végül pedig lesíeltünk Alleghé-be.
Napi statisztika: 26 lift, a pályán megtett becsült távolság: 52 km.
Innen átautóztunk a heti szállásunkra, amely Pozza di Fassá-ban volt egy magánházban (Casa Scanagatta). A ház nagyon kényelmes volt: három hálószoba, egy kisebb, jól felszerelt konyha, egy tágas, ebédlőként is funkcionáló nappali, két fürdőszoba, balkon. Egy kicsit más, mint a francia apartmanok, igaz, nem volt pályaszállás, a kabinos felvonó kb. 800 m-re volt.

Marmolada			Alleghe-Civetta

Márc. 17., vasárnap
Reggel a Fedaia-hágóhoz autóztunk, itt tettük le aznapra a kocsit, majd a Padon-hágón keresztül Arabbá-ba csúsztunk le, ahonnan a Burz (1943 m) és a Bec de Roces érintésével értünk le a Campolongó hágóba. Innen a Monte Cherz-re mentünk fel, ahol fesztiválhangulat volt, bódékkal, zenével, és ingyen forró teával. Ezután kényelmes kék pályákon csúsztunk át Pralongiá-n keresztül az Alta Badia-i területre, Corvará-ba. Innen, miután átvergődtünk egy latyakos szakaszon a Col Alto kabinossal mentünk fel, majd La Brancia - Bamby - Piz la Ila volt a további útvonal. A csúcsról a fekete világkupa-pályán csúsztunk le La Villá-ba, ahol töprengtünk egy kicsit, hogy továbbmenjünk-e Badia felé, de mivel nem akartunk kockáztatni, inkább visszamentünk a Piz la Ilá-ra, és Corvara érintésével elindultunk Arabba felé. Arabbá-ból a kiskabinos felvonóval mentünk fel a Porta Vescovo-ra, ahonann egyszer lecsúsztunk a fekete Fodoma pályán a Carpazza felvonóig, aztán indultunk vissza a Fedaia-hágó felé. Eddig ragyogó napsütésben volt részünk, most azonban megérkeztek a felhők, így az utolsó szakasz a Padon-hágótól a kibuckásodott Padon pályán nem volt túl élvezetes, emiatt - bár lett volna még kb. 25 percünk - befejezettnek nyilvánítottuk a napot.
Napi statisztika: 23 lift, a pályán megtett becsült távolság: 32 km.

Padon-hágó	Bec de Roces	Mt.Cherz	Pralongia		Corvara	Piz la Ila

Márc. 18., hétfő
Reggel havazásra ébredtünk, így nem siettünk a kimenetellel. 10 órára értünk ki kocsival a Pozza di Buffaure aljához, és a csúcsról előbb a piros, majd a fekete pályán visszacsúsztunk a kabinos aljához. A piros pálya jól indul, de az alsó szakasza erősen lökdösős, a fekete viszont ekkor még nagyon jó volt. Közben elállt a hóesés, a Nap is előbújt, és a táj egészen téli arculatot mutatott. Síeltünk párat a Buffaure és a Col de Valvacin környékén, majd átsíeltünk a Ciampac-i részre. Két óra körül úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a szomszédos Pera di Fassa-i területre, ami a Buffaure aljából pár perc volt kocsival. Ez a rész nem túl nagy, de mivel itt jóval kisebb volt a népsűrűség, nagyon jókat lehetett száguldozni, a nap végén a Ciampedie és Pra Martin felvonósok pályáit síeltük be felváltva, majd még épp időben érkeztünk, hogy az alsó ülőssel levonózzunk, mert azt már odafelé láttuk, hogy ha a pályán jönnénk, akkor a végén lecsatolva elég hosszan kéne gyalogolni.
Napi statisztika: 31 lift, a pályán megtett becsült távolság: 42 km.

Buffaure		Ciampac				Pera di Fassa

Márc. 19., kedd
Az idő szép, így ezen a napon nekivágtunk a Sella Ronda körnek. Kiindulási pontnak a Pian Frataces-t választottuk, mivel egyrészt ez már közvetlenül a kör része, másrészt az előzetes infók alapján itt kisebb reggel a tömeg, mint a völgy többi kabinos felvonójánál. Reggel 9-kor kezdtük meg a túrát, a Rodella kabinossal indultunk Val Gardena felé. A Sella-hágón át csúsztunk le a Sole felvonóhoz, majd egy kis kitérő (Sotsalong felvonó) után a Comici 1 és 2 felvonókkal értünk fel a Piz Sellá-ra.
Itt kell megjegyezni, hogy a térkép használata elég nehézkes, mivel a térképen a felvonók száma, míg a táblákon a pályák száma és a felvonók neve szerepel általában, ami nem is lenne baj, hiszen a térképen egy felsorolásban megadják a felvonók számát és a nevét is. A probléma csak az, hogy ezt a felsorolást nem a számok növekvő sorrendjében, hanem kisebb területekre bontva, azon belül kvázi véletlenszerűen adják meg, így elég nehéz volt kibogarászni, hogy melyik felvonó kell nekünk.
A Piz Sella után a Ciampinoi következett, ahol meglehetősen nagy volt a tömeg. Innen egy jó fekete pályán csúsztunk le Selvá-ba, majd a Dantercepies kabinossal mentünk fel. Nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, ezért a fekete pályán lecsúsztunk a Val ülőshöz, és még egyszer felmentünk a kabinossal a Dantercepies-re. Innen már Alta Badia felé síeltünk le, és Colfosco-ba érve újabb kitérőt tettünk, a csodálatos panorámájú Edelweiss területre. Innen visszatérve Corvará-ból a Piz Boé kabinossal mentünk fel. Két napja kihagytuk a 2550 m-es Vallon-t, most ezt is pótoltuk, és egy hosszú csúszással visszasíeltük a Boé kabinos aljáig. Újra fel, majd a Campolongo hágóból előbb felmentünk a Mt.Cherz-re, mivel két napja az onnan a hágóhoz levezető szép széles kék pályát nem próbáltuk ki. Mivel még bőven volt időnk, a Burz-ról is kétszer csúsztunk le a feketén, aztán Arabbá-ból a Portados kiskabinos és a Carpazza ülős felvonók következtek. Mivel a kísértésnek nem lehetett ellenállni, a fekete pályán visszacsúsztunk Arabbá-ba, már csak azért is, hogy ezúttal a nagykabinos felvonót is kipróbáljuk, amiben igaz, hogy állni kell, cserébe viszont pár perc alatt felvisz a Porta Vescovo csúcsára. Ezután következett a legrosszabb szakasz: kibuckásodott, rendkívül zsúfolt pályán kellett leküzdenünk magunkat a Pordoi-hágóba vivő Fodom felvonóhoz. Innen már szinte megérkeztünk, és a nap hátralévő részént a Pian Frataces fölötti Belvedere területén töltöttük el.
A tapasztalat: érdekes volt egyszer megtenni a Sella Ronda kört, de mivel ez igen népszerű útvonal, elég nagy a tömeg. Kissé letérve a körről viszont már jóval kevesebben vannak, így érdemes inkább ezeket a részeket felfedezni.
Napi statisztika: 38 lift, a pályán megtett becsült távolság: 64 km.

Pian Frataces	Sassolungo			Dantercepies		Edelweiss				Kilátás a P.Vescovo-ról	Belvedere

Márc. 20., szerda
A mai nap a Val Gardena besíelése volt a terv. Kiindulásnak ezúttal is a Pian Frataces-t választottuk, majd a Sole felvonó tetejétől a Plan de Gralba húzóshoz síeltünk le. Selva fölött kipróbáltuk a két rövid húzós felvonó (Campo Freina, Terza Punta) pályáit, majd a már ismert Ciampinoi csúcsra mentünk fel. Innen jó hosszú fekete pályás csúszással értünk le S.Cristiná-ba, és felszálltunk a város alatt átvivő siklóba.
A Col Raiser környéke jóval csendesebb volt, mint a zsúfolt Sella Ronda körút körüli részek, a Cisles ülős melletti meredek feketén szinte csak mi voltunk, a pályák pedig a márciusi meleg időhöz képest elég jók voltak. A Secedá-n valamivel már nagyobb volt a népsűrűség, de itt annyira szélesek a pályák, hogy nyugodtan lehetett síelni. A híres James Bond pályán lecsúsztunk Ortisei-be, és tanakodtunk, hogy átmenjünk-e az Alpe di Siusi részre, de mivel ehhez a faluban gyalogolni kellett volna, ezért inkább visszaindultunk a Seceda felé. A nap leghosszabb sorállása a Secedá-ra vivő kabinos aljánál volt, nyilván a James Bond pálya sokakat vonzott, bár akkora élményt azért nem nyújtott, hogy még egyszer lejöjjünk rajta, de a többi pálya a Fermeda és Catores felvonók alatt igen jó volt.
A siklóval visszatérve a központi területre a kissé félreeső Monte de Seura felé vettük az irányt, és itt kipróbáltuk az Alpha, Beta, Charlie pályákat. 1/2 4 felé indultunk vissza a beszédes nevű Citta dei Sassi (Kövek városa) pálya érintésével a Sella-hágó felé, és zárásig a Col Rodella környékén síeltünk.
A napnak azonban még nem volt vége: Pozza di Fassá-ban ugyanis szerdán és pénteken lehetőség van esti síelésre. Ez a pálya a szállásunktól mintegy 5-6 perc gyaloglásnyira van, és csak az esti síelésre nyitják meg a nagyközönség előtt. Egy - sajnos lassú - ülős felvonó szolgálja ki a két pályát, viszont nagyon kevesen voltak, így jókat lehetett száguldozni a kivilágított pályákon - mi végül is 11 kört tettünk meg, az utolsó felvonóba szállásunk 21:57-kor volt.
Napi statisztika: 47 lift, a pályán megtett becsült távolság: 75 km.

Selva	Col Raiser		Seceda	Mt. de Seura		Col Rodella	Passo Sella	Pozza, esti síelés

Márc. 21., csütörtök
A mai nap először kocsival Antermont-ba, Carezza síterepére mentünk. Erről a terepről nagyon jókat lehetett olvasni, és nem csalódtunk: kevés ember, kitűnő pályák, kár, hogy a Laurins Lounge-hoz felvivő ülős felvonó elég lassú, pedig nagyon jó fekete pálya jön le fentről.
1/2 körülre besíeltük a terepet, és autóval átmentünk Alpe Lusia terepére. A kabinos felvonó Ronchi-ból vitt fel, és a délután nagyjából elég volt ennek a terepnek a besíelésére, leginkább a Laste 2340 m magas csúcsáról lejövő pályák tetszettek.
Napi statisztika: 28 lift, a pályán megtett becsült távolság: 59 km.

Carezza						Alpe Lusia

Márc. 22., péntek
Az utolsó sielős napunk reggelén, mivel volt egy elintéznivalóm a bérletfizetéssel kapcsolatban a Malga Ciapela-i pénztárban, egyedül indultam el. Kevesebb, mint 10 perc alatt kigyalogoltam a Buffaure felvonóhoz, és 1/2 9-kor már mentem is felfelé. Ilyen korán még fantasztikusak voltak a pályák, különösen jó volt a Peniá-ba levezető fekete pálya. A Belvedere után egyenesen tartottam Arabba, majd Malga Ciapela felé, sajnos a Sass de la Vegla kétüléses felvonó aljában már nagy volt a tömeg, és 15-20 percet kellett várni a Marmoladá-ra vivő kabinos aljánál is, a csúcsra 11 után értem fel. Fentről a kötelező fotózás után egy lendülettel csúsztam le a Padon ülősig, szerencsére visszafelé már alig-alig voltak a felvonónál. Egy jó fekete pályán (Sourasas) lecsúsztam Arabbá-ba, majd a már jól ismert Porta Vescovo - Pordoi-hágó - Pian Frataces - Sella-hágó útvonalon mentem a megbeszélt találkozóhely, a két napja megkedvelt Monte de Seura felé. Innen 1/4 2 körül indultunk visszafelé, és zárásig a Pozza-i területen a Pala del Geiger nevű ülős felvonó alatti pályán pörögtünk. Utolsó lecsúszásunk a Buffaure melleti fekete pályán volt, sajnos ez ekkorra már teljesen szét volt túrva, így kellemesen lefáradva értünk le a faluba.
Napi statisztika: 40 lift, a pályán megtett becsült távolság: 72 km.

Belvedere		Kilátás a Punta Roccá-ról			Mont de Seura			Col dei Rossi-Alba kabinos

Márc. 23., szombat
Hazafelé előbb Belluno-ban álltunk meg, ahol a főutcán csokifesztivál volt sok-sok bódéval, néhol ingyenes kóstolással. A záró fagyizás után a tengerpart felé indultunk, ahol a kora nyári melegben Miramare kastélyát néztük meg. Ests 1/2 9-re értünk Balatonszentgyörgyre, ahol a már januárban megismert Csillagvár étteremben vacsoráztunk meg.
Nagyon jó sítúra volt, nagy szerencsénk volt az idővel, és bőven maradt még felfedezésre váró pálya, úgyhogy az elhatározás meg is született a következő évre :)

Pozza di Fassa
Belluno
Miramare						B.Szt.György

---

Vissza:	Utazásaim