Dél-Olaszország - Szicília
2002. júl. 5-27.




Egy busz és két mikrobusz indult az idei Miczek-útra, melynek tervezett fô attrakciója néhány vulkán (Vezúv, Etna, Stromboli, Vulcano) megtekintése. Este 7-kor indultunk az Egyetem elôl, és 1/2 1 körül léptük át a határt Rábafüzesnél. Ausztrián át a Tarvisio - Velence - Padova útvonalon haladtunk, és másnap délután 1 óra felé értünk Pisába. Ebben az évben a ferde torony újra látogatható volt, de csak este 6-ra volt jegy, így meg kellett elégednünk a Dóm és a Battisterio megtekintésével.
A városból kifelé jövet az Arno-hídján egy oszlop miatt majdnem beszorult a buszunk, de végül sikerült kiszabadulnunk, és elérnünk a Populonia melletti S.Albinia kempingbe. A tengerpart mintegy tízperces sétára volt innen, ezért inkább bezsúfolódtunk a két mikrobuszba, és azokkal mentünk le fürdeni.

Másnap busszal a közeli Piombino kikötôjébe mentünk, onnan hajóztunk át Elba szigetére, Portoferraio-ba. Innen elôször egy eléggé felesleges kitérôt tettünk Napoleon nyári rezidenciájához, mely a városon kívül található, majd átbuszoztunk Porto Azzurro-ba. Itt bôven volt idô fürdésre, egy pizzázásra, és arra, hogy sétáljunk egyet a városka felett lévô - ma börtönként üzemelô - spanyol erôd körül. A Barbarossa strandra vezetô ösvényrôl végig nagyszerû kilátás nyílt az alattunk lévô öbölre. Porto Azzurro-ból délután mentünk vissza Portoferraio-ba, ahol sétáltunk a városban, és felmentünk a Forte Stella nevû erôdbe is (szép kilátás). Kora este ért vissza a komp Piombino- ba, ahonnan egy rövid kis eltévedés után buszoztunk vissza a kempingbe.

8-án Róma felé indultunk a tengerparton, elsô megállónk Grosseto-ban egy szupermarketnél volt, majd a Monte Argentario elôtt álltunk meg fürdeni. A szigetet három természetes földgát, ún. tombolo köti össze a szárazfölddel, mi az egyik szélsôn mentünk be, és a középsôn fekvô Orbetello nevû városkán keresztül jöttünk vissza.
Tarquinia necropolisza hétfô lévén zárva volt, így a városban álltunk meg egy rövid idôre, amely kellemes meglepetést okozott a hangulatos kis utcáival, tereivel, rengeteg templomával, tornyával, ráadásul turista sem nagyon volt rajtunk kívül.
Innen a Róma tengerpartja, a Lido di Ostia felé vettük az irányt, szállásunk Castel Fusano-ban a homokos talajú Camping Internazionale-ban volt, ahol este megtartottuk elsô, de nem utolsó sangria partynkat.

A következô nap teljes egészében Rómáé volt. A buszunkkal a közeli helyi vasút Castel Fusano-i végállomásáig mentünk, ahol vettünk egy 3.10 euróba kerülô napijegyet, amivel egész Rómában szabadon közlekedhettünk. A HÉV-vel a San Paolo fuori le mura templomig mentünk, amely csodálatos márványcsarnokával igazán jó kezdésnek bizonyult a római városnézéshez.
Innen a Circus Maximus és a Palatinus-domb mellett Constantinus diadalívéhez, illetve a vele szemben lévô Colosseumig sétáltunk, majd az Esquilino parkon keresztül a S.Pietro in Vincoli templom következett, ahol Michelangelo Mózese jelenti a látnivalót. Ezután a S.Maria Maggiore templomot néztük meg, aztán a Termini pályaudvartól a Vatikánig (Octaviano megálló) metróztunk. A Szt.Péter Bazilika most is akkora élmény volt, mint 12 éve, ráadásul most a kupolába is felmentünk (lifttel 5, nélküle 4 Eu.), ahonnan csodálatos kilátás nyílik Rómára és a Vatikánra.
Az Angyalvárat csak kívülrôl néztük meg, majd a Tevere partján a S.Maria in Transtevere templom következett, amely az útikönyv szerint Róma egyik leghangulatosabb terén található. Itt szándékoztunk pizzázni, de minden próbálkozásunk hiábavaló volt, a környéken minden étterem bezárt estig. így jobb híján villamossal az Argentina térig mentünk el, ahol szerencsére találtunk egy kis büfét, ahol nagyon finom pizzaszeleteket lehetett enni viszonylag olcsón. Az ebédet a Fontana delle Tartarughe (Teknôsbéka-kút) után egy nagy adag fagyival tettük teljessé, majd a hangulatos Piazza Navona következett (S.Agnese templom, Fontana dei Fiumi, Neptun-szobor). Innen a Piazza del Popolo-ra sétáltunk, melynek közepén áll II.Ramszesz fáraó közel négy évezredes egyiptomi obeliszkje. A Porta del Popolo-n keresztül értük el a metrót, amellyel egy megállót mentünk a Spanyol Lépcsôig, amely mint mindig, most is tömve volt emberekkel, és hasonlóan nagy volt a zsúfoltság a közeli Trevi-kútnál is.
A Piazza Venezia déli oldalán található II.Vittorio Emmanuele hatalmas méretû emlékmûve, melynek tetejérôl jó rálátás nyílik a Forum Romanum- ra. A romterülett mellett sétáltunk vissza a Colosseum-hoz, majd kis pihenô után villamossal mentünk ki a S.Giovanni in Laterano bazilikáig, amely a reneszánszig a kereszténység fô temploma volt. A templom már zárva volt, így csak az elôtte lévô téren álló másik egyiptomi obeliszket néztük meg, melyet Constantinus szászár 300 evezôs hajón szállíttatott annak idején Rómába. A Porta San Giovanni megállótól a Piazza della Repubblica-ig metróztunk, ahonnan nem messze egy mellékutcában találtunk egy kellemes kis éttermet, ahol az utcára kiülve ettünk egy pizzát, melyet némi vörösborral öblítettünk le.
Idôközben besötétedett, így a - mai napon egyszer már megtett - Piazza Venezia és Colosseum közti útvonalon gyönyörködhettünk a kivilágított romok látványában. A Colosseum-tól metróval, HÉV-vel, végül a buszunkkal tértünk vissza a kempingbe.

Másnap kissé késôbb indultunk, mivel elôzô nap a HÉV végállomásánál hagyott mikrobuszokat feltörték, és Gyuriék elmentek ezt bejelenteni a rendôrségre. így egy kellemes fürdéssel kezdôdött a nap, majd a tengerparti úton indultunk Nápoly külvárosa, Pozzuoli felé. Itt a helyi kemping területén található a vulkáni utómûködés egyik szép példája, a Solfatara.
Délután Nápoly szûk sikátoraiban sétáltunk (ez néhány embernek a száguldozó motorosok miatt kissé ijesztô élmény volt), majd a Dóm mellett több kisebb templomot is megnéztünk, és a Castel Nuovo mögött lévô kikötôben találkoztunk azokkal, akik inkább az Archeológiai Múzeumot választották a séta helyett.
Szállásunk Pompei-ben a Camping Zeus volt.

11-én az volt a terv, hogy délelôtt mindenki megnézi a romterületet, és a déli szieszta után délután felmegyünk a Vezúvhoz. ám valami miatt a romterület reggel nem nyitott ki, ezért gyorsan összeszedtük a társaságot, és 11 óra felé elindultunk a Vezúvhoz. A parkolótól 15-20 percet kellett felfelé gyalogolni a bejárathoz, a belépô 6 euróba került. Szerencse, hogy a vulkánok közül elôször ide jöttünk el, mert a többi után a Vezúv bizony csalódás lett volna.
Délután 4-5 óra körül mindenki nyugodtan végigjárhatta a romterületet (a belépô kicsit borsos, 10 Eu.), ahol szükség is volt az idôre, 9 óra felé így is az ôrök hajtottak ki minket.

Másnap az út egyik fénypontja következett: Capri. Keskeny utakon, néhol egy-egy városkában némi forgalmi dugót okozva értünk el Sorrentóba, ahol kiderült, hogy csak a szárnyas hajóra van jegy. Ez majdnem kétszer annyiba került, mint a normál komp, viszont cserébe több idônk maradt a szigetre.
Capri kikötôjébôl (Marina Grande) busszal egybôl Anacapriba mentünk (minden buszjegy egységesen 1.30 euróba került), onnan libegôvel fel a Monte Solaro-ra (a retúrjegy 5.50 Eu.). Fentrôl csodálatos kilátás nyílt a szigetre, igaz, a párás levegô miatt a Faraglioni-szirtek csak halványan látszottak. Anacapriba visszatérve elsétáltunk Axel Munthe híres villájához, amely elôl szintén nagyon szép a kilátás. A városkából kb. háromnegyed óra alatt értünk le a Kék Barlanghoz, de itt olyan hosszú volt a sor - ráadásul inkább a tenger felôl hajón érkezôket engedték elôre - hogy rövid szemlélôdés után visszabuszoztunk Anacaprin keresztül Capri központjába. Innen a sziget keleti szirtfokán lévô Tiberius villa romjaihoz sétáltunk ki - az öreg kéjenc tudta hol kell palotát építenie.
Vissza kellett jönnünk egészen a városig hogy az újabb séta útvonalára rátérhessünk, amely a természet alkotta nagy sziklakapuhoz, az Arco Naturale-hoz vezetett. Innen kis ösvényeken a tengerparttal párhuzamosan haladtunk a Faraglioni-szirtekig, végig csodálatos kilátással a tengerre. Sajnos arra már nem maradt idônk hogy lemenjünk a tengerpartra a szirtek tövébe, de a látvány innen fentrôl is pompás volt. Innen már hamar visszaértünk Capriba, majd a városból a lépcsôkön le a kikötôbe.
Sorrentóba visszaérve kibéreltünk egy helyi buszt, ami fejenként 1 euróért vitt fel a városba, a buszparkolóhoz, pontosabban annak közelébe, és némi keresgélés után ráakadtunk a buszunkra. Mivel elég késôre járt az idô, nem Amalfi felé mentünk, hanem ugyanazon az úton tértünk vissza a kempingünkhöz, amelyen jöttünk.

A következô nap jobbára utazással telt el, nagyon szép tengerparti úton haladtunk délre. Egyetlen megállónk Paestum görög romterülete volt, ahol három nagy templom maradt meg viszonylag épségben. Sapri elôtt fürödtünk a tengerben, és feltûnô volt, hogy errefelé mennyivel kevesebben vannak. Kempingünk Amantea után volt (Camping la Principessa), amelynek saját strandját egy éjszakai fürdôzésre is igénybe vettük.

14-én egy reggeli fürdés után haladtunk tovább a tengerparton délre, egy helyen megálltunk fotózni a Szicíliával szemben lévô Scilla szikláját, és látszott a távolban Stromboli szigete is. Villa S.Giovanniból kompoltunk át Messinába, ahol egy rövid sétát tettünk (Dóm, Orion-kút) a vasárnap kora délután teljesen kihalt városban, az egyetlen nyitvatartó üzlet egy Mussolini emlékbolt volt.
Mielôtt a Milazzo szélén lévô Cirucco kempingbe mentünk volna, megálltunk Milazzo kikötôjében, hogy elintézzük a hajójegyeket. Itt ugyanaz volt a helyzet mint Capri esetében, a szárnyashajók jóval sûrûbben járnak, és itt már jelentôs az az idô, amit meg lehet spórolni a kompokhoz képest. Végül szerencsénk volt, a SNAV hajótársaságnál a teljes csoportnak el tudtuk intézni a jegyeket a következô három napra, mégpedig nagyjából azokra az idôpontokra kaptunk jegyet, amiket elôzôleg elterveztünk. Az ára fejenként 30 euró volt.

Másnap reggel 9-kor kellett volna indulni a hajónknak, de a félórás várakozás ideje alatt Miczek Gyurinak sikerült beszélnie egy azeri teherhajó egyik matrózával, aki elmondta, hogy a hajójuk a Volga-csatorna érintésével jött Bakuból.
A katamarán típusú hajónk végül 1/2 10-kor indult Vulcano szigetére, és az út bizony eléggé hánykolódós volt, a személyzet osztotta is a nylonzacskókat szorgosan. Szerencsére ki lehetett menni hátul a fedélzetre, igaz, ott tíznél több ember nemigen fért el. Kissé felhôs idôben értünk Vulcano kikötôjébe (Porto di Levante). Itt a tengerparton lévô kis dagonyázóhoz mentünk (belépô 0.60 Eu.), és míg a csoport egyik fele fürdött, a másik elindult a 293 m magas kráter megmászására. A kráter szélén több helyen sûrû oszlopokban tör fel a kénes gôz, néhol vigyázni kellett, hogy gyorsan túljussunk a fullasztó szakaszokon. Egyébként fentrôl a kilátás is nagyon szép volt. Mire visszaértünk a partra elkezdett szemerkélni az esô, így igazán kellemes volt bemenni a tengerbe, ahol a parthoz közel a kövek között feltörô forró gázok hatására igazi pezsgôfürdôben érezhette magát az ember, és ha megunta, ott az iszapos dagonyázó.
Délután egy negyedórás hajózással értünk át Lipari szigetére, ahonnan egy bérelt busszal mentünk át a Canneto-ban lévô Baia UNCI nevû kempingig, amely annak ellenére a legdrágább volt az út során, hogy a többség sátor nélkül, hálózsákban aludt. (A kempingek egyébként átlagosan 7 euróba kerültek egy személynek, ebben persze van némi csoportkedvezmény is.) Este még kimentünk a partra, ahonnan nyugágyakból mereszthettük a szemünket, látszik-e valami a Stromboli kitöréseibôl, néhányan látni is véltek valamit.

Másnap délelôtt a fürdésen kívül obszidiángyûjtés volt a program, majd dél körül a tegnapi busszal visszamentünk Lipariba, ahol három óránk volt a hajó indulásáig a hangulatos kisvárosra, közben a csomagjainkat a kikötôben hagytuk. Az elôzô napi hajóút miatt páran tartottak attól, hogy nem lesz túl kellemes az elkövetkezô másfél óra, szerencsére az idô megjavult, a tenger sima volt, így kifejezetten élvezetes volt kint a hajó hátulján ülve utazni. A hajónk egyébként Stromboli elôtt három helyen, Vulcano, Salina és Panarea szigetén is kikötött.
Délután 6 óra körül kötöttünk ki Strombolin, és a csapat nagy része elindult fel a vulkánhoz. Elôször a városban vezetett az út, és itt egy helyi vezetô pattogására le is állított minket két fiatal carabinieri, mondván, hogy tilos fent aludnunk, nálunk meg láthatóan ott voltak a hálózsákok. Némi vita után Gábris Gyuszi megkérdezte, itt lesznek-e hajnali kettôkor, hogy jelentkezhessünk náluk, és a nemleges válaszra a helyi vezetôn kívül mindenki megnyugodott. A dolog azért is volt érdekes, mert úgy tudtuk, vezetô nélkül egyáltalán fel sem lehet menni a hegyre, de itt - és az út során a csoportok vezetôi - szerencsére csak az alvást akarták megtiltani.
Az ösvény a Piscitá nevû településtôl kezdett emelkedni, és bizony igen megizzadtunk mire szürkületre felértünk mintegy 900 méteres magasságba (térkép az útról). Fent rengeteg ember és erôs, hûvös szél fogadott, de a kitörések látványa egy idôre feledtette a nehézségeket. Azonban sajnos a szél olyan irányból fújt, hogy a füst egy idô múlva teljesen eltakarta a krátert, és csak a kitörések robaját hallottuk. Ezért sokan úgy döntöttünk, hogy inkább visszaindulunk, remélve, hogy lejjebbrôl jobban látszanak majd a kitörések. A lefelé vezetô út a zseblámpák fényében bizony nem volt könnyû, viszont lentrôl valóban láttunk néhány igazán szép kitörést, olyat, amilyet elôzôleg otthon elképzelt az ember.
Hajnali kettô körül értünk le a partra, és némi keresgélés után találtunk egy védett kis strandot, ahol nyugodtan aludhattunk reggelig.

Másnap reggel a fürdés után kissé álmosan szálltunk hajóra, amely a Panarea - Lipari - Vulcano útvonalon érkezett vissza Milazzo-ba. Innen egybôl a Céfalu után lévô Costa Ponente nevû kempingbe mentünk, a kempingbôl - melyben úszómedence is volt - lépcsôkön lehetett lemenni a tengerpartra, ahol végre igazi hullámfürdôben lehetett részünk.

18-án Palermóba kirándultunk, elôtte azonban rövid idôre megálltunk Céfaluban. Ez egy nagyon hangulatos város egy hegy tövében, sok kis szûk utcácskával, kár, hogy nem volt sok idônk a felfedezésére, ráadásul a dómot is csak ellenfényben lehetett fotózni.
Palermóra viszont bôven volt idônk, talán túl sok is, igaz viszont, hogy így nyugodtan megebédelhettünk egy olcsó, de tiszta önkiszolgáló étteremben. A város egyébként eléggé lepusztult, de mindenfelé renoválták az épületeket, valószínûleg úgy tíz év múlva nagyon szép lesz minden. A Piazza Pretoria híres szökôkútját is éppen felújították, a szobrokat csak a deszkakerítésen lévô ablakokon keresztül lehetett látni. A dóm után a Normann Palotában megnéztük a csodaszép Capella Palatinát, majd a piacon keresztül a Martoranaés a normann templom érintésével jöttünk vissza a kikötôbe.

Másnap a reggeli fürdés után átvágtunk Szicílián, és Agrigento ókori görög romterületénél, a Valli dei Tempi-nél álltunk meg (a belépô 4.50 Eu.). A látnivalók: Concordia templom, Juno Lacinia temploma, a Zeusz-templom romjai a 8 méteres földön fekvô Atlasz szoborral.
Licata után álltunk le fürdeni (a víz meglepôen hideg volt), és késô délután érkeztünk meg az ávola határában lévô Sabbiadoro kempingig. Ezzel csak az volt a baj, hogy a busz a szûk utcákon nem tudott bemenni a kempingbe, így a két mikrobusz segítségével hordtuk be a cuccokat.

20-án reggel fürödtünk egyet a kemping szép, homokos strandján, majd a mikrobuszok segítségével elvégzett bepakolás után indultunk Siracusa felé. A város szélén a romterületnél álltunk meg, de ez csalódást okozott: a görög színház fekvése ugyan szép, de mivel ma is használják, modern hangulatot áraszt, a Dionüsszosz-barlang pedig csak egy nagy barlangüreg, semmi más. Ez tehát nem érte meg a 4 és fél eurós belépôt, Siracusa félszigeten fekvô óvárosa viszont annál érdekesebb volt (Apollo templom romjai, dóm, tengerpart, Piazza Archimede, piac).
Következô megállónk Catania volt, itt azonban a dóm zárva volt, a dóm elôtti tér pedig felújítás alatt. Maga a város sem volt olyan szép, mint Siracusa, bár az is igaz, hogy nem volt túl sok idônk a felfedezésére. Szállásunk ugyanott volt, mint 6 éve, a Nicolosiban lévô úszómedencés Etna kempingben.

21-én irány az Etna! Az elôzô évi kitörés elvitte a felvonót, így az 1900 méteren lévô parkolótól most kisbuszokkal lehetett felmenni 2700 méterig, potom 45 euróért. Sokan azonban inkább a gyaloglást választottuk, és mintegy 4 és fél óra alatt értünk fel a 3250 méteren lévô Bocca Nuova és a Crater Centrale kráterekig, ahonnan most is rendesen dôlt a füst. A lefelé vezetô út két órát vett igénybe, az utolsó szakaszon most is a volt csákányos felvonó oszlopai között jöttünk le. (Alig pár hónappal késôbb az Etna megint kitört, errôl néhány kép [1], [2], [3].)

22-én némi bolyongás után rátaláltunk az autópályára, hogy aztán nemsokára le is térjünk róla az Alcantara-szurdok felé, ahol akár meg is lehetett mártózni a jéghideg vízben. A messinai kompátkelés után déli irányba mentünk, és a csizma orrának megkerülésével érkeztünk meg az igen kellemes, csendes Costa Splendente kempingbe Le Castella határában.

Reggel elôbb fürödtünk egyet, majd Le Castellában a várnál álltunk meg egy fénykép erejéig. Crotone-ig a tengerparton haladtunk, utána a Sila-hegységen keresztül Cosenza felé mentünk, útközben Moccone mellett az 1768 m magas Monte Curcio-ra vivô sífelvonó aljánál tartottunk pihenôt. Cosenza után az autópályán mentünk északra, majd letértünk Spezzano Albanese felé, ahol az eredeti tervekkel ellentétben nem álltunk meg, igaz, a buszból nézve nem is lett volna túl sok értelme. A Jón-tenger partján haladtunk tovább, Capo Spulico- nál egy kis vár, a Castello di Rosato mellett mentünk el - sajnos itt sem álltunk meg. Hosszabb sétát csak Taranto óvárosában tettünk (dóm, Castel San Angelo, szûk sikátorok, lepusztult házak).
Szállásunk Alberobello-ban a Camping dei Trulli-ban volt - ez ismét egy nyugodt kis kemping úszómedencével.

Másnap reggel Alberobello városát jártuk be, majd egy elôre nem tervezett megálló következett Melfiben. Ez egy dombra épült hangulatos kisváros, tetején erôddel. Innen a Monte Vulture krátertavai következtek (Lago Occhiali), a kisebbiket körül lehetett sétálni, a nagyobbikban pedig fürödni lehetett - igaz Miczek Gyurinak elôbb meg kellett küzdenie egy vérmes hattyúval.
Szállásunk Manfredonia elôtt a Camping Ippocampo - ez az egész út legrosszabb kempingjének bizonyult. A tengerpart szép ugyan, de a víz tele volt medúzával, a kemping talaja murvás, köves, meleg víz fél eurós zsetonért van csak (igaz, ez több helyen is így volt), ráadásul az idô is elromlott, éjjel egy kiadós esôt kaptunk.

25-én egy félnapos kirándulást tettünk Monte San Angelo-ba a híres búcsújáróhelyre (San Michele barlangtemplom, erôd). Manfredoniában ebédeltünk (svédasztalos halsaláta, rizsgombóc, padlizsán, polip stb., mindez 3 euróért), majd visszamentünk a kempingbe, ahol az esô elôtt még fociztunk egy jót a tengerparton.

Sátorbontásra szerencsére elállt az esô, de késôbb újra rákezdett. Az autópályán a buszból kifogyott az üzemanyag, még jó, hogy az egyik mikrobusz mögöttünk volt, és tudott hozni nekünk. L'Aquila szélén egy szupermarketnál álltunk meg, és amíg a többiek vásároltak, én addig felrohantam a városba (Dóm-tér, S.Bernardino templom, vár). Autópályán mentünk Assergi felé, majd a Gran Sasso felvonó Fonte Cerreto-i alsó állomásától (ahol egyébként a kempingünk is volt) a 2100 m magasan lévô Campo Imperatore-ig, a felvonó felsô állomásáig mentünk. Az itt lévô szállodában volt fogságban Mussolini, innen szabadította ki Skorzeni. Itt fent 7 fok volt, szél és esô, és lent a kempingben sem volt sokkal melegebb, de legalább estére az esô elállt - igaz hajnalban újból rákezdett, de ez már kevésbé zavart.

27-én reggel a Rieti - Terni igen szép útvonalon haladtunk, sajnos Terninél a Cascata delle Marmore nevû vízesésnél nem tettük meg a kb. 1 km-es kitérôt, így csak a buszból vethettünk egy futó pillantást a vízesésre. Assissiben viszont megálltunk, és ez talán a leghangulatosabb kisváros volt az egész út során, ahol természetesen megnéztük a Giotto freskóival díszített San Francesco templomot. Utolsó megállónk Ravenna volt, az idô miatt a búcsúfürdést egy rövid városnézésre cseréltük fel.
Este 1/2 8-kor indultunk hazafelé, és másnap reggel 9-re érkeztünk meg Pestre.

A szokásosnál talán kevésbé hajtós, de nagyon szép Miczek-túra volt, különösen a szigetek (Elba, Capri, Vulcano, Lipari, Stromboli) jelentettek nagy élményt.




Vissza
Back
Vissza a honlapomra
Back to my Home Page