SKANDINÁVIA
1995. Júl. 7-30.
Az idei Miczek-túra célpontja Skandinávia, az északi-fok (Nordkapp)
volt. 3 busz indult el, a miénk volt a vadkempinges busz, a sofôrök
Tivadar
és Kocsis Tibi, a buszfônök Rigóczki Csabi volt.
7-én este 7-kor indultunk a Ludovika elôl, 9 óra körül
léptük át a szlovák határt, majd hajnali 2-kor
Jablonkánál a lengyelt. Másnap reggel 9-re érkeztünk meg
Varsóba, ahol kissé álmosan az óvárosban és a
Visztula-parton sétálgattunk, majd kora délután indultunk
tovább. Esti szállásunk a Mazuri tavaknál, Olsztyn mellet egy
tóparti kempingben volt, és még maradt idô megfürdeni a nagyon
kellemes hômérsékletû tóban.
9-én kora reggel indultunk az orosz határ felé, ahol egy
idegenvezetô várt ránk, aki végigkalauzolt minket Königsbergben
(Kalinyingrádban). A városra nem lehet azt mondani, hogy szép lenne:
egyedüli látnivalója egy újjáépítés alatt
álló, belül romos katedrális. De a városban a
fôtéren még állt a Lenin szobor, és megmutattak nekünk
egy 30 éve épülô, igen ronda épületet, mely ha valaha
elkészül, irodaházként fog szolgálni.
A városból a litván határhoz mentünk, ahol kiderült,
hogy fizetni kell a kilépésért. Hosszas vita után sikerült lealkudni
a kért összeget, így 1/2 6 felé folytathattuk utunkat.
Litvánián csak áthajtottunk, és este 9 felé értük
el a lett határt. A szinte üres utakon este 11-re érkeztünk meg a Riga
melletti Jurmalába, ahol a szállásunk volt. ám ezzel volt egy kis
probléma: a szálláshely egy üdülô melletti füves
térség lett volna, de a gondnok errôl semmit sem tudott, Miczek Gyuriék
busza pedig, ahol a foglalásról szóló fax volt, csak éjfél
után került elô az üdülô fônökével,
így végre felverhettük a sátrainkat.
Reggel egy gyors rigai városnézéssel kezdtünk, a belsô,
óvárosi rész egészen hangulatos. 11-re már a lett-észt
határon voltunk, így korán megérkeztünk Tallinnba, és
itt volt idônk egy hosszabb városnézésre. Tallinn nagyon kellemes
meglepetést okozott, ez volt utunk során az egyik legszebb, leghangulatosabb
város. Egyetlen hibája az volt, hogy nem találtunk egy olcsó, helyi kis
éttermet, így kénytelenek voltunk McDonaldsban enni.
A kompunk du. 6-kor indult, és 3 1/2 óra alatt ért át
Helsinkibe. Leszálláskor érdekes volt látni, ahogy a kissé
kapatos finnek kis kézikocsikkal görgetik le a hajóról
ládaszámra a söröket és egyéb szeszes italokat.
11 óra elmúlt már mire a kempingbe érkeztünk, de még
mindig világos volt, és késôbb sem sötétedett be teljesen.
11-én Helsinki volt a program: a belváros, a székesegyház,
Uszpenszkij székesegyház, kikötô, Nemzeti Színház,
Olimpiai Stadion tornya, Sziklatemplom (hangulatos gitárjátékkal). Az
árakat nézve megállapítottuk, hogy itt bajosan fogunk étterembe
menni, a legolcsóbb kaja valamilyen karfiol volt 65 finn márkáért, ez
kb. 2000 Ft-nak felelt meg, így maradt a szokásos esti fôzôcske a
kempingben.
12-én továbbindultunk, az elsô megállónk egy
ódón hangulatú kisvárosban, Porvoo-ban volt, melynek fô
nevezetessége a színes faházak. Ezután Askolánál egy
rövid sétát tettünk a különlegesen látványos
gleccsermalmokhoz. A következô megállónk Lahtiban volt, ahol a
Salpausselkä végmorénára épült sísánc 80
m-es tornyába mentünk fel. Fentrôl már látszottak a tavak,
és nemsokára elértük a Saimaa tó partját, ahol
rövid idôre megálltunk Lappenrantában.
Ezután már vadkemping helyet kerestünk, és egy
mellékúton leálltunk egy aránylag sík terület mellett.
Levertük a sátrakat, megvacsoráztunk, páran
megfürödtünk a tó jéghideg vizében, mikor jöttek a
rendôrök, és udvariasan közölték, hogy a terület
tulajdonosa nem engedi meg, hogy itt táborozzunk. Ellenben mutattak egy helyet, a fôúton
egy benzinkút mögött, ahol az erdô szélén újra felverhettük
a sátrakat, így végül is nyugodtan telt el az éjszaka.
13-án reggel elôször Parikkala mellett egy növény-
és madárrezervátumot néztünk meg, majd pedig a Punkaharju
ózon sétáltunk végig. Ezután Kerimäkiban a világ
legnagyobb fatemplomát néztük meg, majd következett Savonlinna az
Olavinlinna várral, ahol angol nyelvû vezetés mellett mehettünk fel a
tornyokba. Innen Valamo felé indultunk, és útközben egyszercsak egy kompon
találtuk magunkat: ahogy megállás nélkül ráhajtottunk a
fedélzetre, már indult is, 3 perc alatt átért a túlpartra, és
mindezért fizetni sem kellett.
Valamo-ban megnéztük az ortodox kolostorhoz tartozó templomot, majd
indultunk tovább a Koli-hegy felé. Itt jó sokáig fel lehetett menni
busszal, a parkolóból pedig kiépített úton,
lépcsôkön sétáltunk fel a 347 m magas csúcsra.
Késô volt, a Nap alacsonyan állt, és így
különösen szépen világította meg az alattunk
lévô tavakat. A kempingünk is egy ilyen tó partján volt, és
végre kipróbálhattam milyen érzés a forró
szaunából a jéghideg tóba beugrani.
14-én reggel hûvös idôben indultunk el a Rokua Nemzeti Parkhoz,
ahol egy kb. 7 km-es sétát tettünk egy kis tóhoz, meg egy
kilátóhoz a zúzmós, homokos talajon. Itt már rengeteg szúnyog volt,
mint ahogy szinte végig az utunk során.
Egy rövid idôre megálltunk Ouluban, aztán tettünk egy kis
kitérôt a finn-svéd határfolyó, a Tornio
vízeséséhez (vagy inkább zuhogójához)
Kukkolában. Rovaniemi elôtt egy mellékút szélén
találtunk egy elég kellemes vadkemping helyet, természetesen rengeteg
szúnyoggal.
Másnap reggel a busz nem indult: az aksija lemerült. Hosszú idô
után végre sikerült egy kis teherautót elôkeríteni amelyik
megbikázta, csak közben annyira belesüppedt az útmenti árokba, hogy
végül a mi buszunknak kellett kivontatnia onnan.
A Rovaniemi megállónk kissé hosszabbra nyúlt a tervezettnél,
mivel Tivadar lábát megcsípte valami, és orvoshoz kellett vinni, de
így legalább megnézhettük a templomot, melynek
oltárképe igazi északi hangulatot sugárzott.
Rovaniemi után átléptük a Sarkkört, majd a Kekkonen
Nemzeti Parkban az 540 m magas Kiilopää tunturit másztuk meg.
Szállásunk Ivalo mellett volt, és itt már egész
éjjel fent volt a Nap.
16-án elsô megállónk Inariban a tó partján volt,
aztán átkeltünk Norvégiába - gyalog sétáltunk
át a határfolyó, a Tenjoki fölött. A túloldalon Karasjoki-ban
álltunk meg, ahol a lapp múzeumot néztük meg. Innen nagyon szép
tájon, a Jeges-tenger partján haladtunk északra, és megálltunk
egy nagyon klassz helyen, Trollholmsundban, ahol a
dolomit alakzatokat a néphit
megkövesedett trolloknak képzeli el.
45 perc alatt keltünk át komppal Kafjordból Horningsvagba, az
északi-fok szigetére. Elôszôr Gjesvaer-be, egy festôi helyen
fekvô kis halászfaluban álltunk meg,
([1],
[2], [3])
valószínûleg itt fekszik
a világ legészakibb futballpályája. Visszafelké
megálltunk még fényképezkedni egy nagyobb hófoltnál,
aztán irány a Nordkapp! Magára a sziklára elég borsos
belépô ellenében lehet csak bejutni, és bent nyüzsögnek a
turisták. Sajnos az idô felhôs volt, így nem bújt elô az
éjféli Nap, de a turistacentrumban így is el lehetett tölteni az idôt
(pl. diavetítés az északi fényrôl).
Éjfél után indultunk vissza, hajnbali 2 órakor
átkompoltunk, és rövid idôre megálltunk a
szemerkélô esôben Hammerfestben, a világ legészakibb
városában. (A megállás igazi okát nem a
városnézésben, hanem Miczek Gyuri
bélmûködésében kell keresni...)
Reggel 1/2 9-re értünk Altába a kempingbe. Alta nagy területen
fekvô, eléggé jellegtelen város. Délután a kis
síugrósánchoz sétáltunk el, ahonnan viszonylag szép
volt a kilátás.
Végre rendesen kialudtuk magunkat, ám reggel barátságtalan,
esôs idô fogadott. Szerencsére az esô elállt, mikor
megkezdtük gyalogtúránkat az öksfjord egyik ágához, az Isfjord
végében lévô gleccserig. Az út nehéz volt (jelzi ezt
Menczigár Feri kéztörése), több helyen is a tengerbe
ömlô kisebb-nagyobb patakokon kellett valahogy átkelni. De a gleccser
megérte a fáradtságot, még a kis gleccserbarlangba is be lehetett
mászni, ahonnan a gleccserpatak kiömlik, és kis vízeséssel zuhan
a fjord vizébe.
([1], [2], [3])
Esti szállásunk Skibotn mellett volt, a többség kempingezett, de
páran inkább kimentünk az erdôbe vadkempingezni.
19-én átmentünk Finnországba, és megmásztuk
a lappok szent hegyét, a Kiepisjärvi partján emelkedô Saana tunturit. (Az
út abból a kempingbôl indult, ahol Miczek Gyuriék kempingeztek, így
visszatérve le is tudtunk zuhanyozni.)
A szúnyogcsapkodással egybekötött hegymászás
után visszatértünk Norvégiába, és a fjordok
mentén elértünk Tromsöbe, ahol este az északi Fény
Planetáriumban néztünk meg egy 40 perces elôadást, ami igencsak
megérte a pénzt. Este a várostól pár km-re egy folyó
partján vadkempingeztünk (az eldobált dolgokból ítélve
valószínûleg ez a hely a városi fiatalok "kocsisora" lehetett....).
20-án délelôtt Tromsöben sétáltunk,
délután pedig indultunk tovább Narvik felé, útközben
megálltunk egy vízesésnél. Mire Narvikba értünk
kisütött a Nap, így hárman (Pipás ágival és
Timár Gáborral) felmentünk felvonóval a város melletti hegyre,
ahonnan nagyon szép kilátás nyílt, lehetett látni a Lofoten-sziget
hegycsúcsait is. Szállásun a kempinggel szemben, az út túloldalán a fák
között volt.
21-én egy rövid Narvik-i városnézés után
átkeltünk Svédországba, és egy pár km-es
gyalogsétát tettünk az Abisko Nemzeti Parkban (folyó,
függôhíd). Ezután Kirunába mentünk, ám
kiderült, hogy a bányába csak másnap lehet lejutni, így
Jakkasjärvi mellett, ahol egy ásványkiállítást
néztünk meg, egy kis folyó partján zuhogó esôben
vadkempingeztünk.
Másnap délelôtt vacak idôben Kirunát
néztük meg, illetve az esôre való tekintettel, inkább az
üzleteket jártuk végig. Délben a bánya buszával
lementünk a vasbányába, ahol filmet vetítettek a
bányáról, bemutatták a gépeket, és még egy
kevés vasércet is el lehetett hozni.
Ezután indultunk le délre, Luleán, Umeán keresztül,
és késô este egy kellemes helyen vadkempingeztünk.
22-én tovább hajtottunk délre, útközben
Sundswall-ban
(hangulatos belváros) és Uppsalában (dóm, palota, Lynné
háza, Egyetem, Gamle Uppsala: régi, XI. századi templom, temetkezési
hely) álltunk meg.
Este érkeztünk meg Stockholmba, egy zsúfolt, köves, dombos kempingbe.
A következô két nap Stockholmé volt: Városháza
(vezetéssel, torony, kilátás!), Ridderholm-templom (Horthy illetve Ferenc
József emléklap), Királyi Palota (ôrségváltás),
óváros, Német templom (orgonajáték), Djugarden-sziget, Vasa
múzeum (!), City Center (kurd tüntetés).
26-án indultunk tovább dél felé, útközben a
Vättern-tó partján, Jönköpingben álltunk meg.
Helsingborgban még sétáltunk egyet, aztán egy 20 perces
kompolással átkeltünk Dániába, Helsingörbe, ahol
kívülrôl néztük meg a híres Hamlet-várat. Este
Helsingör határában egy kis hegy oldalában vadkempingeztünk,
ahol minden eddiginél több szúnyog volt.
Másnap Koppenhága: hangulatos, nagyon szép város
(Városháza-torony, Stroget, Erotika múzeum, Postamúzeum,
Nyhavn,
Márvány Templom, Amalienborg, Gefion-szökôkút, a kis
Hableány, Citadella, Királyi Kertek, Rosenborg Palota, ásványtani
múzeum, Christianborg Palota, Királyi Könyvtár, "Believe it or not" - múzeum,
séta az esti Stroget-en, majd a piroslámpás negyeden át gyalog vissza
a kempingbe).
28-án délelôtt megnéztük a Carlsberg
sörgyárat (természetesen kóstolóval), aztán indultunk
Németország felé. A kompút Rodbyhavn és Putgarden
között kb. 1 óráig tartott. Délután
Lübeckben
sétáltunk, ami nagyon hangulatos kisváros. Este a város melletti
kempingben aludtunk, ahová eleinte nem is akartak beengedni, mondván, hogy nincs
elég hely, de aztán bekönyörögtük magunkat, és az
elôírtnál jóval kisebb helyen összezsúfolódtunk - de
legalább féláron megúsztunk a szállásköltséget.
Másnap indultunk hazafelé, útközben Hamburgban álltunk csak
meg, a Reeperbahn környékén. A berlini körgyûrûn
dugóba kerültünk, így egy kis kitérô erejéig le kellett
térnünk az autópályáról, de aztán
különösebb kaland nélkül, a Berlin - Drezda - Prága - Pozsony
- Rajka útvonalon másnap reggel 1/2 8-kor értük el a magyar határt,
és 11-re voltunk Pesten.
Nagyon hosszú (kb. 9500 km), de a szokás szerint nagyon szép út volt.
