Két busz indult el este 7-kor a Ludovika elôl az idei túrára, melyre Miczek Gyuri a betegsége miatt nem tudott eljönni, így a mi buszunk vezetôjeként Timár Gábor ugrott be, a másik busz fônöke Gábris Gyuszi volt. Csak Reimsben, a katedrálisnál álltunk meg hosszabb idôre, egyébként a pihenôktôl eltekintve egyhuzamban mentünk el Párizsig, és este 10-kor érkeztünk meg a Tramblay parki kempingbe.

24-én elôbb busszal mentünk körbe Párizsban (Vincennes-erôd, belváros, a Defense nevû modern városrész), majd délután a városban kószáltunk. Kapusi Gyuszi tanácsára például felmentünk a Pont Neuf lábánál lévô Samaritaine áruház tetejére, ahonnan szép rálátás nyílt a Notre Dame környékére.

25-én Rouen felé menet az én javaslatomra letértünk Andeley felé a Gaillard várkastély romjához, amely a Szajna felett magasodik. Ezt a várat 1196-ban egyetlen év leforgása alatt építtette Oroszlánszívû Richard. Rövid séta Rouen-ban (katedrális, óváros), majd következett Fécamp ahol elôbb a Szentháromság templomot néztük meg, majd a bencés kolostorba látogattunk, ahol a Benedictine nevû likôrt készítik, és a likôrgyártás folyamatának bemutatásához természetesen a kóstoló is hozzátartozott. Ezután a tengerparton Etretat városkánál álltunk meg, ahol közel 100 méter magasból zuhan a tengerbe a meredek mészkôfal, tankönyvbe illô abráziós formákkal. A hely emlékeztetett az ír Moher-sziklákra, az is közös vonás volt, hogy itt is elég kevés idô volt a csavargásra. Innen a tengerparton haladtunk tovább Le Havre felé, a városra fentrôl vetettünk egy pillantást, de ez is elég volt, hiszen Le Havre szinte teljesen elpusztult a háborúban, egyetlen nevezetessége egy modern betontemplom. Kempingünk Le Havre szélén egy parkban volt.

A másnapi program (túlságosan is) feszes volt, így Caen-ban csak egy nagyon rövid megállásra volt idô a Szent István templom és a hozzá tartozó apátság, a mai városháza parkjában. A rohanás egyik oka az volt, hogy elegendô idô jusson a híres bayeux-i faliszônyegre. Ezután az 1944-es partraszállás színhelye, az Omaha Beach következett (Pointe du Hoc), ahol meg lehetett nézni az egykori erôdöket. Innen pedig az egész út egyik fénypontjához, a méltán híres Mont St.Michel-hez hajtottunk, és itt mindenki belátta, hogy érdemes volt szorosra fogni az addigi programot. Így itt nyugodtan sétálgathattunk a kisváros és az apátság területén, sôt az esti sátorverés (Pontarson-i kemping) után még este is visszamentünk, hogy kivilágítva is lássuk ezt a csodálatos helyet.

27-én reggel St.Malo-ban kezdtük a napot (a városfal érdekes, a város maga átlagos), majd a város határában lévô - ma már nem mûködô - árapály-erômûvet néztük meg. Ezután a bretagne-i smaragdpart legszebb pontja következett, a Cap Fréhel. Gyönyörû lila-sárga fenyérekkel borított magaspart, a végén világítótoronnyal, a meredek sziklákon madárkolóniákkal: igazán nagy élmény volt ez a rövid kirándulás. Kis izgalmat okozott, hogy az egyik útitársunk, egy idôsebb hölgy, eltévedt, és csak egy jó órával késôbb került elô. A nagy ijedtségre jólesett egy kis fürdés a jéghideg, de szép tiszta óceánban. A következô látnivaló Perros Guirec közelében Ploumanach-nál a Rózsaszín Gránitpart volt, itt is sétáltunk egy kicsit. Kempingünk Lourgat közelében egy kastély mellett volt, ahol este Árpád atya (a másik busz sofôrje) egy kis kápolnában misézett.

28-án reggel az Armorika Nemzeti Parkban sétáltunk egyet, és a nagy ködben egy dombtetôn pont egy cserkészavatásnak lehettünk tanúi. Egy rövid vásárlásra megálltunk Pleyben-ben, ahol ezalatt meg lehetett nézni a városka szép templomát, majd egy kelta város, Quimper következett. Ez egy kellemes kisváros, kis folyóval a közepén. A Quiberon-félszigeten fürödtünk egyet, majd Carnac következett a menhirekkel és dolmenekkel.

Másnap egy rövid sétával indult a nap egy Vannes nevû hangulatos kisvárosban, majd La Rocher-Bernard-ba mentünk, ahonnan szép kilátás nyílt a Vilaine folyóra. In az én ötletemre - egy Guérande nevû, bástyákkal, várfallal körülvett kisvárosban álltunk meg, melynek temploma (St. Aubin) talán a leghangulatosabb volt az egész út során. A város szélén sólepárlók mellett haladtunk tovább, majd átmentünk a Loire-torkolat felett átívelô hídon St.Nazaire-nél, aztán következett Nantes (vár, katedrális, óváros). Ezután a Loire völgyében haladtunk felfelé, és egy fénykép erejéig megálltunk Ussé kastélyánál. Azay-Le-Rideau kastélya sajnos már zárva volt, így csak a XII. századi kis templomot tudtuk megnézni. Kempingünk Tours mellett, Montlouis sur Loire-nál volt.

A következô nap a Loire-völgyi kastélyoké volt: Chambord (be is mentünk), Cheverny (fénykép a lyukon át), Troussay (kicsi kastély, fénykép kívülrôl), Blois, Chaumont (fénykép a Loire túlpartjáról), Amboise (kastély, séta a városban), Chenonceaux ([1], [2]), Tours (katedrális, óriás cédrus).

31-én elsô megállónk Poitiers-ben volt (Igazságügyi Palota az óriás kandallóval, Notre Dame de la Grande, St.Hilaire-le-Grand héthajós temploma), majd a hugenották egykori fellegvára, La Rochelle következett. Ez a tengerparti város volt talán a legszebb az út során látott francia városok közül, vagy legalábbis a fekvése miatt a leghangulatosabb. Sétáltunk a városban, a városfalon, majd felmentem a Lanterne-toronyba, ahonnan nagyszerû kilátás nyílt a városra. A városnézés után egy hosszú hídon mentünk át Ré szigetére, megnéztük (de minek?) a sziget végén levô világítótornyot (a buszparkolót személykocsik foglalták el, a rendôrök intézkedtek, a buszunk beállt, majd 10 perc múlva távozott...), aztán a sziget szélcsendes oldalán fürödtünk egyet. Kempingünk St.Christoly de Blaye közelében volt.

Másnap reggel Bordeaux-ban álltunk meg, de ez a város nem nyújtott túl nagy élményt, annál inkább az Arachon melleti hatalmas (117 m magas) homokdûne, a Dune de Pyla. Innen megállás nélkül haladtunk Spanyolország felé, így volt elég idônk San Sebastian (baszk nevén Donosti) bejárására, bár sokan fürdésre használták fel az idôt. A félkör alakú öböl két oldalán egy-egy hegy emelkedik, mi a keleti oldalon lévô Monte Urgull-t választottuk, ahol a Castillo de Santa Cruz de la Mota nevû várból nagyszerû kilátás nyílt a városra. Kempingünk Plona felé Lecumberri közelében volt.

2-án reggel Pamplonát néztük meg, majd Punte de la Reinában álltunk meg. Ezután egy rendkívül szerencsésnek bizonyult megálló következett: Estella. A város is nagyon szép, de ráadásul egy helyi baszk ünnep közepébe csöppentünk, így még hangulatosabb volt az egész város. Délután Burgos következett: a katedrális ezúttal sem okozott csalódást, ráadásul most volt idô felmenni a várromhoz is (kilátás).

Gazdag nap következett: Ávila (88 bástyával, fallal körülvett város), Segovia (római vízvezeték, tágas katedrális, Alcazar, séta a szomszéd dombon gyönyörû rálátással a városra), az 1860 méter magas Navacerrada-hágó, Elesettek Völgye, Escorial (szerencsére már zárva volt...), érkezés a madridi kempingbe (kô, sok hangya).

4-én Madridban kószáltunk, és a városnézést egy jó kis vacsora zárta le. Másnap hosszú út következett Zaragozáig, majd Huesca volt a második megállónk (ahol be tudtunk menni az arénába), majd este esôben érkeztünk meg az Ordesa Nemzeti Parkban lévô kempingünkbe.

Reggelre szerencsére elállt az esô, így nem volt akadálya a kirándulásnak. Három csoport alakult, én a legnehezebb túrát vezettem. (Kezdetben 12-en voltunk, de a végére eggyel többen lettünk: Gyôrffy Marci utánunkfutva csatlakozott hozzánk. A dolog szépséghibája csupán annyi volt, hogy ehhez úgy kellett elszöknie, és a mamája már helikopterrel is kerestette...) Több helyen is csak némi - nem egészen veszélytelen - mászással lehetett továbbhaladni, de a hatalmas, függôleges sziklafalak, vízesések látványa bôven kárpótolt a fáradtságért ([1], [2], [3], [4], [5], [6]).

7-én az 1631 m magas Somport-hágón át visszatértünk Franciaországba. Délután érkeztünk Lourdes-ba, a híres zarándokhelyre, (az extrém olcsó) kempingünk St.Martory szélén volt.

Másnap reggel a Garonne parti Toulouse volt az elsô megállónk (St.Severin, egy román kori templom, egyébként smmi különös, de Gabi bácsi, az egyik sofôrünk végre fogott két pontyot). Ezután Albi következett a vár-szerû St.Cecile katedrálissal és a kis St.Salvy kolostorral, majd a Tarn-szurdok bejáratához, La Rozier-be mentünk (sajnos busszal nem lehetett továbbmenni a szûk úton), ahol fürödtünk egy nagyot a folyóban. Ahhoz, hogy magát a szurdokot jól lehessen látni, felkapaszkodtunk egy kilátóponthoz (Point Sublime), így elég késôn értünk a Florac-i kempingbe.

9-én reggel Franciaország legcsapadékosabb pontjához, az 1571 méteren lévô Mt.Aigoul-ra mászott fel a busz (meteorológiai állomás), majd a híres római híd a Pont du Gard következett. Rövid idôre megálltunk Avignon-ban, majd Orange-ba mentünk (diadalív, amfiteátrum - ez zárva volt, de hátulról fel lehetett menni egy dombra, ahonnan ingyen lehetett megnézni). Kempingünk Valence mellett volt.

Másnap megállás nélkül hajtottunk Chamonix-ba, így még kaptunk jegyet a felvonóra. Gyönyörû idônk volt, állítólag ez volt az addigi legszebb nap az évben. Az Aguille du Midi (3840 m) tetejérôl csodálatos volt a kilátás, a Mont Blanc szinte karnyújtásnyira volt tôlünk ([1], [2], [3], [4], [5]). A szép idô (és a vasárnap) hátránya az volt, hogy a nagy tömeg miatt csak du. 5-re értünk le a felvonó középsô, kb. 2000 méteren lévô állomásáig, ahonnan négyen túráztunk egyet a Mer de Glace gleccserig. Így azonban nem értük el a buszt, és Chamonix-ból gyalog kellett kimennünk a kb. 4 km-re lévô kempinghez, mely a Bossons gleccer lábánál volt.

11-én reggel a helyi magyar tulajdonos felvezetett minket a Tacconaz-gleccserhez, majd dél felé indultunk Albertville-be, ahol a régi Conflans negyedet néztük meg. Az eredeti tervekkel ellentétben innen már hazafelé indultunk. A Fréjus-alagúton keltünk át Olaszországba, majd egész éjszakai hajtás után másnap dél körül értünk haza.

	Vissza Back

Vissza a honlapomra Back to my Home Page